Gulyás György Liszt Ferenc-díjas érdemes művész, karnagy, főiskolai tanár a dél-alföldi Köröstarcsán született 1916. április 1-jén.

Zenei tanulmányait 1934 és 1942 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola középiskolai énektanárképző szakán végezte Ádám Jenő növendékeként, miközben zeneszerzést olyan korszakalkotó mesterektől tanult, mint Siklós Albert és Kodály Zoltán.

Diplomaszerzését követően, 1941-től öt éven át a debreceni Dóczi Tanítóképző zenetanáraként tevékenykedett, majd 1946-ban a legendás Békés-tarhosi Zenegimnázium alapító igazgatója lett, amelyet 1954-ig vezetett. Ezt követően visszatért Debrecenbe, ahol több mint egy évtizeden át, 1966-ig igazgatta a Zeneművészeti Szakközépiskolát. Ezzel párhuzamosan, 1955-ben megalapította a Debreceni Kodály Kórust, amellyel később számos nemzetközi versenyen aratott kiemelkedő sikert, és ért el előkelő helyezést. Intézményvezetői pályafutása betetőzéseként 1966-tól 1976-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenetanárképző Intézetének debreceni tagozatát irányította.

A hazai zeneélet fáradhatatlan alakjaként számtalan szakmai tisztséget viselt, és rendszeresen kapott meghívást rangos versenyek zsűrijébe. Sokrétű munkásságát hanglemezfelvételek, hazai zeneszerzők műveinek ősbemutatói, valamint külföldi darabok első magyarországi előadásai fémjelzik. Szakmai folyóiratokban és lapokban megjelent cikkeivel, tanulmányaival a zenei közgondolkodást is gazdagította.

Az 1961-ben, általa alapított Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny (BBCC) a világ egyik legrangosabb zenei versenye, melynek célja a kortárs 20-21. századi a cappella kórusművek magas színvonalú bemutatása.

Életének 78. évében, 1993. november 11-én hunyt el.